A halak továbbra is szeretett vizünkben vannak, de a meleg nyári napokon gyakorta felemelkednek a középső és legfelső vízrétegekbe, amelyek lényegesen melegebbek és oxigéndúsabbak, mint az mederfenék közelében. A helyzet tovább fokozódik, amikor a vízfelszín kisimul és meg se rezzen. A szél, a hullámzás valamelyest átforgatja a vizet, összekeveri a hőrétegeket, de amikor tükörsima víz fogad minket, akár 5-8 Celsius-fok különbség is kialakulhat (vízmélységtől függően).
A legtöbben a nyári kánikulai napokon napközben nem horgásznak, hiszen a hagyományos módszerekkel eredménytelenek, no meg a tűző napot is nehezen viselik. Pedig a halak ekkor is horogra csalhatók, csak nem a mederfenéken, hanem a vízfelszín közelében. Ja, és ehhez nem kell 5-10 méteres vízmélységgel rendelkező kavicsbánya tó, a legtöbb teljesen átlagos, 1,5-2 méter mélységű tóban is kiválóan működik a felszíni úszós pontyozás vagy más néven a Pellet Waggleres horgászat.
Természetesen, mint a legtöbb úszós módszer, ez is Angliából származik. Számos filmet megnéztem már erről a módszerről és szentül meg voltam róla győződve, hogy az csak ködös Albionban működik hatékonyan. Három éve a Kiskunhalasi Ezüst-tó Horgászcentrum gazdái vagyunk, sokat horgászom itt, elsőszámú teszttavammá vált. Ahogy fokozódott a nyári meleg, egyre nehezebben lehetett a bevált method feeder módszerrel halat fogni, sőt egyik délután, amikor tükörsima volt a tó, ijesztően sok hal volt a vízfelszín alatt. „Vajon ezek a pontyok az oxigénhiány miatt „pipálnak”, vagy táplálék után kutatnak?”, tanakodtam. Majd eszembe jutott az angol videókban látott, szintén vízfelszín alatt úszkáló pontyok képe és a rájuk céltudatosan horgászó specialisták. Eljött az én időm!
Beszereztem mindent, ami a módszer eredményes gyakorlásához kellhet. Másnap kísértetiesen hasonló körülmények vártak rám, bár ekkor időnként enyhe szellő borzolta a tó egyes részeit. Már akkor feltűnt, hogy a hullámzó víztükör alatt egyetlen halat sem láttam (erre még később visszatérek!). Mint említettem, a körülmények hasonlóak voltak, mint előző nap, bár csak 1-2 „kóbor” halat láttam a vízfelszín közelében, de azok is nagyon óvatosak voltak, ahogy az árnyékom rávetődött a vízre vagy gyorsabban mozogtam a kelleténél, azonnal eltűntek.
Gyorsan beláttam, hogy ez csak lopakodó üzemmódban művelhető, amikor nem (vagy csak nagyon nehezen) vehetnek észre a halak. A tó egyik szélvédett sarkában kezdtem lőni az úszó, 6 mm-es halas pelletet. Nem lőttem sokat, alkalmanként 4-6 szemet, de ezt folyamatosan. Talán 2-3 perc telt el, amikor megjelent a vízfelszín alatt egy ponty és egyértelműen az úszó pelletek felé vette az irányt. Nemcsak jól látható, de jól hallható is volt, ahogy szürcsölte a vizet és ügyesen, egyik pelletet a másik után szippantotta be. Ahogy fogyott a pellet, úgy nőtt az őt követő pontyok száma. Hamarosan ketten, négyen, majd nyolcan és végén már megszámolni sem tudtam, hogy hányan voltak. Lenyűgöző látvány volt, ahogy a semmiből elém került egy hatalmas pontycsapat. Nem tudom, hogyan üzennek egymásnak, de a riadólánc nagyon gyors volt, mert egyre több vizet szürcsölgető pontyszájat láttam. Időnként megriadtak (nem tudom mitől), ekkor egyszerre eltűnt az összes, majd a folyamatosan vízre potyogó pelletekre újfent megjelentek.
