Ezek a ragadozó halakra kifejlesztett végszerelékek számos előnnyel rendelkeznek. Használhatók élő hallal, vagy még inkább elpusztult egész csalihallal való horgászatra, de legfőképpen plasztikcsalis, pergetésre.

A csúszó ólom miatt olyan mozgatási technikákkal hozakodhatunk elő, mely más, fix, vagy jighorgos szisztémánál nem lehetséges. Továbbá a legnagyobb előnye, hogy olyan kevéssé akadó végszerelékeket készíthetünk, melyeket dús vegetációban, vagy fás akadókban is eredményesen használhatunk.

Mint egy jó receptnél itt is elsődleges, és meghatározó az összetevők speciális tulajdonsága. A módszer lelke egy lövedékre emlékeztető, centrikusan átfúrt kúpos végű ólom, melyet csúszóra kell szerelnünk. A horog sem átlagos, az ún. offset, vagy worm horgok alkalmasak a horog hegyének elrejtésére. Ezek a horgok, ahogy a képen is látható, széles, nagy öblözettel rendelkeznek, hogy a műcsali feltűzése után el lehessen bújtatni a hegyüket, de a bevágáskor hatékonyan tudjanak kibújni és a halat megtartani.

Az ólom kúpos mivolta segít abban, hogy az könnyedén átjusson a növényzeten, vagy más akadón. Nem szedi össze a vegetációt, tényleg úgy viselkedik, mint egy puskagolyó, átmegy mindenen kis ellenállással. A végszereléket elkészíthetjük úgy is, hogy az ólom rácsúszhat a horogra, vagy a kötést védő gyöngyökre. Ezt hívják Texas-rignek. Ha az ólmot a horogtól 40-70 cm-re megütköztetjük, s egy előkén kínáljuk fel a csalit, akkor Carolina-rigről beszélünk.

Ahogy már korábban pedzegettük, a csalik köre elég széles lehet. Kiválóan működnek ezzel a végszerelékkel olyan plasztikok, melyekhez máskor nem igazán nyúlunk. Ezek közül kiemelkednek a wormok, vagy giliszták, melyek többféle halat is becsapnak. Tényleg olyanok mint egy giliszta, s remekül tűzhetők az offset horoggal. Ezeket elsősorban fekete sügérre használják, de saját tapasztalatból mondom, hogy csukára és süllőre is elsőrangú csalik. Fekázás közben rendszeresen fogok csukákat is vele különböző tavakon.

A Tiszán pedig kezd elterjedni a wormok híre, mind többen fognak velük süllőt, olyan helyekről is, ahová eddig bedobni sem akartak. A védett horgos tűzéssel olyan akadók is horgászhatókká válnak, melyekben eddig háborítatlanul élhetett a süllő.
Az offset horogra persze mehet mindenféle hagyományos gumihal is, csak figyelembe kell venni, hogy ebben az esetben nincs olyan fixen rögzített ólmos horog (jigfej), ami biztosítaná, hogy a gumihalunk helyes állásban maradjon (háta felfelé, hasa lefelé). Ez nem minden esetben előnyös. Ezért aztán inkább a hengeres csalik az univerzálisak, vagyok azok a rákok, gőték, és egyéb kreatúrák, melyeknek a "ollói" vagy "lábai" a műcsali két oldalán mintegy stabilizáló funkciót is ellátnak, és a kívánatos tér-orientációt megadják a műcsalinak.