Mai rohanó világunkban igazi felüdülés kiszakadni az állandó mókuskerékből és venni egy mély lélegzetet a természet lágy ölén. Ez a lélegzetvétel feltölti az embert, megnyugtatja, ha rövid időre is, de visszavezeti az „ősi”, ösztönös állapotokhoz.

Így van ez akkor is, ha horgászbottal a kézben a folyó partját járjuk. Ha csak kevés idő áll rendelkezésünkre, akkor is érdemes kikapcsolódni a víz mellett. Manapság ha a horgászatról beszélünk, a feltöltődés egyenértékű szempont a halfogással. Ha időszűkében vagyunk, talán leginkább a pergetés az optimális horgászmódszer, hiszen akár fél óra alatt is „dobhatunk párat”. A szabadidő karcsúsága miatt is választottam a horgászat e válfaját. Jöhet eső vagy hóesés, egy pergető bottal és egy könnyű táskával a kézben csodálatos élményeket szerezhetünk önmagunknak. Ebben az esztendőben a plasztik csalis pergetés előnyt élvezett nálam, ezért legutóbbi bevetéseimre is különféle színű twisterekkel készültem. Tapasztalataim szerint elég fogósak a kisebb méretű, 5-6 cm-es gumik, melyekhez a víz mélységéhez és a sodrás sebességéhez igazodva kell jigfejes horgot vagy cheburaskás ólomfejet választani. Természetesen kísérletezni, az eddigi tudást tökéletesíteni mindig szükséges.A partról való pergetés sikeressége szempontjából is nagyon fontos a vízállás, hiszen tapasztalataim szerint áradó víznél megpezsdül a felszín alatti élet. Sokkal több rablást láthatunk ebben az időszakban. Ezek a rohamok zömében balinoktól jönnek, akik mohón vetik rá magukat a küszök rajára úgy, hogy az áldozatok sokszor a vízből kirepülve menekülnek tovább. Ilyen esetekben régebben sokszor visszaváltottam körforgóra vagy kevésbé elmerülő wobblerekre és jól „meghúzgáltam” a bokrok alját vagy a kövezés szélét. Mostanában nem cserélem a twistert, illetve az apró gumihalat, hanem továbbra is azzal célzom a mélyebb vizeket. De ez nem zárja ki az őnfogás lehetőségét, sőt vízközt gyakran rámennek a plasztikra. A legtöbb balinomat zöldes színű gumival sikerült lépre csalnom.