Elsősorban mégis balinozó-felszerelés. A szerelék végére kötött hármas horoggal szerelt szivarólom teszi lehetővé a "visszacsapódás" nélküli távdobásokat. Az előkére kötött egy-két műlégy révén pedig egy időben többféle csalival csábíthatjuk kapásra a balint. 

Ez a felszerelés az utóbbi évtizedekben kiállta a gyakorlat próbáját, és ma a balinozás legáltalánosabban használt, legeredményesebb módszere. Bebizonyosodott, hogy a balin a szivarólomra inkább rákap, mint bármilyen más villantóra, de elkapja a műlegyet is, akár a víz alatt vontatjuk, akár a víz fölött táncoltatjuk.

Persze a szimpla villantózással sem indulunk feltétlen negatív hendikeppel!

A pergetésnek a legyes horgászattal szemben az a nagy előnye, hogy a csalit tetszőleges távolságra - akár 40-50 m-re - juttathatjuk a balinok közé, feltéve, hogy a villantónak elég nagy a tömege.

Könnyű, 5-15 g-os műcsalikkal még egészen vékony, 0,20-as zsinórral sem mindig lehet a kellő távolságot elérni. Hosszú dobásokhoz legalább 25-30 g-os vagy még ennél is nagyobb tömegű villantókra van szükség.

A pergetőkészség összeállításakor tehát a villantó tömegét és a dobás távolságát egyaránt figyelembe kell venni. Ez utóbbit növeli a hosszabb bot és a minél vékonyabb zsinór. Az 5-10 g-os villantókhoz megfelel a 9. táblázat 1. csoportjába tartozó, 2,60 m-nél rövidebb bot, 0,20-as zsinórral. A 15-30 g-os műcsalikhoz azonban a 2. csoportba tartozó botok közül is a legalább 2,70 m hosszút válasszuk 0,25-ös vagy 0,30-as zsinórral. A leghosszabb dobásokhoz, a 30 g-on felüli műcsalikhoz még ennél is erősebb és hosszabb bot ajánlható. A zsinór vastagsága azonban ilyenkor se haladja meg a 0,30-as méretet. Előnyös, ha a zsinór végére egy számmal vastagabb, 3-4 m hosszú előtétzsinórt kötünk.