A sok furcsa nevű úszó mind más és más horgászatra találtak ki. Hogyan verekedjük át magunkat az úszók labirintusán? Arra ne is számítsunk, hogy kezdő létünkre egy-kettőre megtanuljuk és megértjük, hogy melyiket mikor használjuk.

A waggler: a rögzített úszó végén található gyűrűn fut keresztül a zsinór. A gyűrű fölé és alá is egy-egy kis ólmot rögzítünk, majd további ólmokkal addig terheljük, amíg csak a felső 1,25 centiméter, az úszó fényes hegye látszik ki a vízből. Álló és folyóvizeken egyaránt használatos. Alapszabály azonban, hogy mélyvízbe, messzire dobáskor nehéz waggler úszót teszünk a zsinórra!

A stick-úszók folyóvízbe valók. A zsinórhoz puha szilikon gyűrűkkel csatlakozik mégpedig alul és fölül is. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy a zsinór a botról először az úszó tetején található gyűrűbe fut, s csak utána az alsóba, nem úgy, mint a rögzített úszónál. Ennek az elrendezésnek köszönhetően a horgász bizonyos fokig irányíthatja is a folyón sodródó úszót, le is lassíthatja sőt, akár meg is állíthatja; a csalit mozgatva kapásra ingerelheti a félénk és óvatos halakat.

A hegyesúszók sokkal nagyobbak minden más úszónál, mivel arra tervezték őket, hogy felhajtóerejükkel megakadályozzák az élő, vagy élettelen csali lesüllyedését. A legtöbb hegyesúszónak üres a belseje, ezen fűzzük keresztül a zsinórt, ami szabadon csúszkálhat, csak fent van egy kis golyóval rögzítve a kívánt mélységnél.