A fenekező horgászat alapjában véve meglehetősen egyszerű technika. A felcsalizott horgot egy kellő méretű súly a fenékre (vagy annak közelébe) juttatja, ott tartja, a többé-kevésbé megfeszített zsinór közvetítésével pedig lehetővé válik a kapás észlelése, amit rendszerint valamilyen segédeszközzel (kapásjelző) teszünk még jobban érzékelhetővé. A súly lényegi szerepét tehát a szerelék bedobásához szükséges feltételek biztosítása és a csali helyben tartása jelenti. A bonyodalom innen kezdődik: sok esetben egyáltalán nem mindegy, hogy a lehetséges méretek és változatok közül mely súlyokat használjuk, milyen elrendezésben alkalmazzuk azokat, és az is gyakran csak magától értetődőnek tűnik, hogy a konkrét szerelékkel a vízfenékhez képest hol is kínáljuk a csalit! Maga a módszer döntően fenékközeli horgászatot tesz lehetővé, de meghatározott előkehelyzettel, előkehosszal és főleg a különböző lebegető technikákkal a fenék feletti vízrészek is meghorgászhatóak így. (Tágabb értelemben fenekező módszerről beszélhetünk egészen addig, amíg még nem a zsinórra helyezett és lebegtetést biztosító úszótest jelzi a kapást.)
A súlynak tehát két fontos kritériumot minden esetben ki kell elégítenie: elég nagynak kell lennie, hogy a kívánt dobótávot elérhessük vele, és elég nagynak kell lennie ahhoz is, hogy a szereléket az áramlások és a kapásjelző zsinórfeszítő ereje ellenében is helyben tartsa. Utóbbira nem mindenki gondol… pedig igen kényelmetlenné válik, mikor a rezgőspicc vagy a kapásjelző karika elhúzza a nem elég súlyos nehezéket a kemény aljzaton! A fix vagy megütköztetett csúszó nehezékes végszerelék esetében felmerülhet még egy kritérium: a súlynak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy ellenállása révén a hal saját maga is kissé belehúzhassa a szájába a horoghegyet. Ez azonban nem magától értetődő elvárás, hiszen a végsúlyos elrendezésnél is gyakori lehet az a helyzet, hogy a kapásjelző érdemi jelzésére úgy vágunk be, hogy közben a hal a súlyt még nem mozdította meg (lásd később).
E kritériumok mind arról szóltak, hogy kellő nagyságú legyen a súly. Az eltúlzott méret azonban nem előny! Az indokolatlanul nagy súly sok gondot okozhat: lágy aljzatú vizekben az iszapba ágyazódva magával húzhatja csalinkat, rablóhal-horgászatnál túlzott ellenállása abbamaradó kapásokat eredményezhet, folyók partvédő kövezése mentén megnövelheti az elakadásaink, beszakadásaink számát. Érdemes tehát a fenti 2 (3) kritériumnak az adott horgászhelyen megfelelő, de ezen belül a legkisebb nehezéket választani.
A súly rendszerint ólmot jelent, illetve etetőkosarat, amik többysége szintén ólmozott. Az ólom előnye, hogy nagy sűrűsége miatt kisebb darabjai is kellően súlyosak. A kis méret a dobáskor is jól jön (kisebb méret = kisebb légellenállás), de a vízben is előny, hiszen kisebb az adott súlyt hordozó térfogat, azaz kisebb a rajta ébredő felhajtóerő is. Kár, hogy az ólom mérgező nehézfém… aki ebbe belegondol, talán akadós terepen legközelebb alternatív megoldásokat keres. A kisebb sűrűségű, de nem mérgező fémek közül leginkább a vas jöhet szóba (bár kereskedelmi kínálat híján itt - egyelőre - marad a barkácsolás). E nehezékek is jól alkalmazhatók, az ólomnál nem sokkal kell nagyobb méretű belőlük, hogy a szerelék helyben tartását illetően azonos hatást érjünk el.
Az ólomnál jóval kisebb sűrűségű különböző kövek esetén azonban számolnunk kell azzal, hogy hasonló helyben tartó tulajdonságok kedvéért az ólomsúlynál jóval nagyobb tömegű darabokat kell használni, amit csak akkor tehetünk meg, ha ezekkel az aktuálisan használt botunk dobótartományán még belül maradunk.
A jó folyóvízi nehezék ismérve valójában az, hogy az áramlásban óhatatlanul beöblösödő zsinór húzása ellenére sem csúszik könnyen az aljzaton, valamint nem hajlamos görögni sem, azaz aszimmetrikus. Ez utóbbi elvárást az általánosan kívánatosnak tartott lapos alakzat tulajdonképpen ki is elégíti, csak éppen nem amiatt van rá szükség, amit automatikusan hozzáfűznek. (Természetesen a „mozgó fenekezésként” is körülírható görgetéshez éppen szimmetrikus, jól görgő súly szükséges, de az messze van a klasszikus fenekező módszertől.)
