Kilencven méterre etetni csónak és behordási lehetőség hiányában csak kevés eszközzel lehet pontosan. Így került elő hát a parittya és az 5 librás spombos etetőbot.

Az etetést naplemente előtt három órával célszerű, semmit nem bízva a véletlenre – és persze később az éjszaka nyugalmát a ráetetéssel semmiképpen ne akarjuk szétverni – 5 kilónyi kaját parittyázzunk be „lőtávolságra". A hallisztes alapba gyúrt bojli, felezett bojli, és minőségi – kukoricából, tigrismogyoróból álló – magmix képezze a terített asztal legjavát. 

A helyi adottságokat figyelembe véve egy-egy bottal kezdjük a horgászatot. A fejenként kettő szerelék csak útban lenne az elnyúló fárasztások alatt. Csónak hiányában a halakat pedig partig kell vezetni, sokszor combig vízben állva történik a fárasztás.