A methodozáshoz gyakorta használt porfinomságú, gyorsan oldódó etetőanyagok már a vízbe csapódás pillanatában elkezdenek kioldódni a kosárból, így mire az mélyebb vízen a fenékre ér, már szinte teljesen üres. Ha durvább szemcseméretű etetőanyag vagy akár darabos pellet mix kerül a kosárba, a helyzet némiképp javul, de majdnem ugyanaz a helyzet. Kézenfekvő megoldásnak tűnhet, ha több vízzel keverjük be az etetőanyagot, ám ekkor a keverék lassabb oldódása miatt elveszik a módszer a lényege. Mi a megoldás? Először is érdemes letisztázni, hogy ebben az esetben mi számít mély víznek. A 3-4 méternél mélyebb tavakat sorolnám ide, de gyakorta találkozom olyan helyzettel is, ahol akár 6-8 méter mélységben kell a halakat keresni.
Ahhoz, hogy ezt a témát alaposan körül tudjam járni, a nyár végén egy számomra ismeretlen bányatavon tettem próbára magamat több alkalommal. Ez a vízterület az Orosházán található „Új homokbánya” tó. Sokatok számára már ismerős lehet ez a helyszín, hisz Bugyinszki Gábor barátom és csapattársam több remek cikkét is olvashattátok már erről a tóról, így a víz bemutatását ki is hagynom. Annyit azért érdemes mindenképpen megjegyeznem, hogy egy rendkívül változatos medrű, hatalmas mélységekkel rendelkező, nagyon akadós vízterületről van szó. Ennek okán a legtöbb idejáró horgász halradarral, etetőhajóval, behúzós módszerrel horgászik itt. Ez remek összehasonlítási alapot adott számomra, hogy mire is megyek egy ilyen tavon, method módszerrel.

A tó hátsó, mély vízi része kevésbé volt felkapott a horgászataim alkalmával, ráadásul a tógazda véleménye szerint itt lényegesen kevesebb az akadó is, mint a tó többi részén, ezért esett erre a választásom. Már az első alkalommal rengeteg halfordulás jelezte, hogy hol tartózkodnak a halak, így nem kellett sok időt eltöltenem a megtalálásukkal. Érdekes volt, hogy nem a tó igazán mély részén tartózkodtak, hanem a partszélben, a parttól visszább 2-6 méterre. A későbbiek során kiderült, hogy már itt is elég mély a víz, 2-5 méter között változott a mélység. Rendkívül gyorsan mélyül a tó, így a pontos horgászat kulcsfontosságúnak bizonyult, hisz ha 6 méternél mélyebb vízbe sikerült dobnom, kapásom sem volt, ha viszont a „sekélybe” (2 m körül), akkor a csalim a kárászok martalékává vált. Mindig nagy dilemma, hogy kell-e alapozó etetést csinálni egy rövidebb, reggeltől-estig tartó horgászat alkalmával. Erre egyértelműen az a válaszom, hogy a legtöbb esetben nem – most viszont a tó adottságai és a meghorgászott terület miatt szinte kínálta magát a lehetőség, így minden alkalommal kis mennyiségben etettem.