A legtöbb horgászhoz hasonlóan nekem is csak pár nap adatik meg egy hónapban, amikor időt szakíthatok kedven hobbimra, így e rövid időszakokban próbálok a lehető legtöbb és legnagyobb halat megfogni. Erre hihetetlen jó módszereket fejlesztettek ki az utóbbi években, amelyek ezt a fajta időhiányt és az amiatt megmaradó hiányos horgászismeret hátrányát kiküszöbölik, így a hozzám hasonló, kevésbé gyakorlott horgászoknak is esélyt adnak a jó halfogáshoz.

Már nagyon szerettem volna egy kifejezetten pörgős, keszegfogásban gazdag horgászvízre látogatni, de mivel közelemben nincs ilyen, ez mindig csak odébb és odébb tolódott, mígnem el is múlt ez a törekvésem. De nemrégiben megismertem egy olyan horgászt, aki a Tiszakécskei II. holtágon rendszeresen versenyzik, és újra kedvet kaptam, hogy felelevenítsem a régen használt, hosszú előkés, keszegekre kiélezett horgászmódszert.

Kifejezetten igényes és jól karban tartott vízterületre értem közel 100 km autózás után. Itt szinte minden héten versenyeket tartanak, és a halállomány jelentős része fehérhal, nem a ponty van jelen uralkodó mennyiségben. Persze, lehet pontyot is fogni, de jobban meg kell érte dolgozni.

Jegyváltás és kipakolás után egyből a szerelékek beélesítése és a csalogatóanyagok előkészítése volt soron.
Igazi keszeges keveréket állítottam össze, melyet áztatott TTX (kukoricapogácsa) alappal kevertem be.