A különféle botok anyagáról, és azok jellemzőiről elég sok mendemonda forog közszájon, és kevés a megbízható, megalapozott információ (legalábbis magyar nyelven). A sajtóban, katalógusokban, reklámokban terjedő mítoszok, félinformációk és téveszmék nemhogy oszlatnák a ködöt, hanem inkább csak tovább kuszálják a szálakat. Erre ráunva egy fél éve kezdtem el bújni az internetet, és igyekeztem magam beleolvasni a témába. Segített a tájékozódásban egy kedves angol barátom, John Worzencraft is, aki kiváló horgász, és fáradhatatlan ismeretterjesztő, amiről a szigetország nyomtatott, és internetes horgászsajtójában megjelent számtalan cikke tanúskodik. Mindamellett - nagy tudású, és precíz mérnökember lévén - komoly jártassággal rendelkezik a horgászatot érintő műszaki kérdésekben is, amivel további inspirációt adott „homályoszlató” vállalkozásomhoz.

A modern horgászbotok úgynevezett kompozit anyagokból készülnek. A kompozit kétféle alapanyag összeházasítását jelenti. A beágyazó (mátrix) anyag megfelelő pozícióban tartja, és egymáshoz rögzíti az erősítő szálakat, szálak pedig a szakítószilárdságot kölcsönzik a kompozitnak. Egy valamirevaló történeti áttekintés rendszerint azzal kezdődik, hogy „már a régi görögök is…”, de itt még régebbre nyúlhatunk vissza az időben. A történelem előtti korokból is van példa „kompozit” anyag, nevezetesen a vályog használatára, amelyben az agyag és a szalma tölti be a kötőanyag és az erősítő szálak szerepét. Az építőanyagok közül mai analógiaként a vasbetont említhetjük meg, de a technika egyéb területein számtalan rafinált megoldás alakult ki a különféle speciális követelmények kielégítésére.

Ahogy ezt megszokhattuk, a csúcstechnológiát a hadiipar, repülés, űrhajózás különleges igényei (és persze a polgári ágazatokénál vastagabb költségvetése) viszik előre. Később ezek a vívmányok apránként leszivárognak a mindennapjainkba, ennek a folyamatnak köszönhetjük mai remek horgászbotjainkat is.