Függesszünk fel egy köteg karbonszálat, és akasszunk a másik végére 1 kg tömegű terhet. A köteg a teher alatt bizonyos mértékig megnyúlik, de a terhelést megszüntetve visszanyeri eredeti hosszát, tehát rugalmasan viselkedik. A terhelést fokozatosan növelve azt tapasztaljuk, hogy kétszeres (négyszeres stb.) súly alatt a megnyúlás mértéke is kétszeres (négyszeres stb.) lesz. Az anyag megnyúlásának mértéke egy határon belül arányos a terheléssel, az arányossági tényező pedig a rugalmassági modulus, vagyis az adott anyag merevségére jellemző állandó. Mértékegysége N/mm² (MPa), de ezt a horgászbotokról szóló - rendszerint amerikai eredetű - források nemigen használják. Ha meg akarjuk érteni az amerikai katalógusok adatait, akkor kénytelenek leszünk megbarátkozni a PSI egységgel, ha ami a “pound per square inch”, vagyis font per négyzethüvelyk rövidítése (brrrrr... egyébként 1 PSI = 6894,76 Pascal). A gyakorlatban ennek az egységnek a milliószorosával találkozunk (million PSI, vagy röviden MSI).

A rugalmassági modulus az anyag merevségét jellemző paraméter, tehát semmiképpen nem a karbon rostok számát, vagy más effélét jelent, ahogy azt egyes leírások sugallják.

Ha az előbbi kísérletben egyre tovább növeljük a terhelést, akkor a köteg egyszer csak elszakad. Ehhez a terheléshez tartozó fajlagos (vagyis egységnyi keresztmetszetre vonatkoztatott) érték az anyag szakítószilárdsága. Mértékegysége N/mm² (MPa), „amerikaiul” pedig szintén PSI, ill. annak ezerszerese (KSI).

A szakítószilárdság az anyag terhelhetőségét, erősségét jellemzi. Nem kevésbé fontos jellemzője a karbon szálaknak, mint a rugalmassági modulus, de a legritkább esetben utalnak rá a horgászcikk-előállítók.

Fontos, hogy ezt a két hasonló értelmű tulajdonságot (merevség, erősség) világosan megkülönböztessük egymástól. A horgászbot merevsége azt mutatja meg, hogy mennyire hajlik le egy adott súly alatt, az erőssége pedig azt jelenti, hogy mekkora terheléstől törik el.