Jump to content

Mikor, hol és hogyan használjuk a felfektetős úszót?

2017. 02. 14. 08:17

Hol alkalmazható a módszer, mi korlátozza a használatát? A felfektetős úszót elsősorban sekélyebb helyeken, nyugodt felszínű, nem áramló vízen használhatjuk. Tipikus alkalmazási területe a nádasok, gyékényesek szegélye vagy ezek belső, csendes öblei, tisztásai. 

A módszer kulcsa ? a megfelelő úszó kiválasztásán és ólmozásán túl ? az ereszték egészen pontos beállítása. A felfektetős úszóhoz gyakran egyetlen ólmot használunk (amit nem méretezhetünk túl az érzékenység megőrzése érdekében), ez pedig mély vízben beállítási problémákat okoz. A mélyebb vizek rendszerint egyben a nyílt vizet is jelentik ? itt már a legkisebb szél is a víz áramlását (és gyenge hullámzást) idézi elő. A kis tömegű ólom már gyenge áramlásban sem tartja meg biztosan egy helyben a csalit, ráadásul a nagy ereszték miatt csúszó elrendezésben szerelt úszóhoz sem illik.

Ilyen körülmények között a felfektetős szerelék nem működik megfelelően: a tökéletes jelzéséhez elengedhetetlen pontos eresztékállítás nehezen vagy egyáltalán nem valósítható meg. Könnyen belátható az is, hogy a labilis kapásjelzőként működő felfektetős rendszer hullámzásban sem alkalmazható. Ilyen helyeken vagy helyzetekben célszerű a stabilabb feltolós úszókat használni.

A felfektetős módszer alkalmazásának korlátai: mélyebb és áramló, ill. hullámzó vízben maradjunk a feltolós rendszernél!

Milyen felépítésű úszó alkalmas a felfektetős módszerhez?

A módszer lelke a könnyen dőlő úszó. Ebből kiindulva a jó felfektetős úszónak aránylag rövid, inkább tömzsi teste és igen rövid szára van, utóbbi akár hiányozhat is. Az antenna ideális használatnál a jelzőólommal nem merítendő rész, ezért hosszát és átmérőjét elsősorban az úszó kívánt súlyeloszlásának biztosítása és a láthatósági igények szabják meg. A felfektetős úszónál is előfordul, hogy merítik a halak, ezért az indokolatlanul vastag antenna, a túl nagy vagy túl sok kisebb bóbita előnytelen lehet.

Az ideális felfektetős úszónak méretéhez képest aránylag kicsi a felhajtóereje ? így egyetlen kisebb súllyal is függőleges helyzetbe billenthető ?, de relatíve nagy a tömege, ami pontosabb dobását és a kívánt helyen történő gyorsabb beállását segíti. A korábbi, gyakran házi készítésű modelleknél ezt a kettősséget a balsafa test mellőzésével érték el: a legtöbb régebbi felfektetős úszó parafatesttel és keményfa antennával vagy teljes egészében műanyagból készült. Manapság már inkább a balsafa testet beépített önsúllyal kombináló változatok terjedtek el. Ez a megoldás is teljesen megfelelő lehet, de csak abban az esetben, ha a beépített ?

Vagy pl. levehető lamellás, ezért csökkenthető mennyiségű ? önsúly akkora, hogy egyéb terheléstől mentesen azzal még fekve marad az úszó. Az eltérő helyszínek és változó fényviszonyok melletti jó láthatóság a felfektetős úszónál is fontos. Ennek biztosításához a cserélhető bóbita is megoldás, ebben az esetben az éjszakai horgászat során világítópatron használata is lehetséges. Ugyanakkor nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy egy keményebb, nádas/gyékényes mélyén végződő küzdelem során igen kicsi a valószínűsége, hogy az úszónkon minden a helyén marad.

(Forrás: Orsoesbot.hu, horgaszok.eoldal.hu | Fotók: Pixabay.com)