Testhossza 40-50 centiméter, de a 75 centimétert is elérheti. Átlagos testsúlya 1 kilogramm. Teste lapos és igen magas. Színe a hátán zöldesszürke, oldala csillogóan ezüstös, hasa fehér.

A meder mélyebb részein keresgéli szúnyoglárvákból, kagylókból, csigákból és csővájóférgekből álló táplálékát.

3-4 éves korában válik ivaréretté. Április végétől június végéig a csendesebb vizű, sekélyebb öblökben vagy elárasztott réteken ívik. 100-300 000 ikrát rak le. Az ikrák áttetszőek, enyhén sárgás árnyalatúak. 1,2-1,6 mm átmérőjűek. A környezeti viszonyoktól függően 3-6 nap alatt fejlődnek ki. A kikelő lárvák 4,2-5,3 mm nagyságúak, 3-4 nap múlva, még a szikzacskó teljes felszívódása előtt megkezdik önálló táplálkozásukat is.

A már szabadon úszó ivadékok a növényzettől mentes szakaszokon a fenék közelében tartózkodnak. Táplálékuk zooplanktonból áll.

Magyarországon az összes folyóban előfordul, holtágakban és a Balatonban is megtalálható. Horgászni kora tavasztól késő őszig lehet. Érdemes érzékeny úszós felszerelést használni és horgászat közben folyamatosan etetni. A horgot leengedhetjük a fenékre akkor az úszó kiemelkedése jelzi a kapást.

A fenekező módszer is eredményes lehet de fontos itt is a finom szerelék mert a dévér óvatos hal és a csali lecsipkedésében is a legügyesebb. 0,20-as zsinórnál vastagabbat nem érdemes használni.

A dévér szája kicsi, ezért használjunk kisebb csalétket. Gilisztát sem érdemes lógatva feltenni mert azt csak csipegetni, ráncigálni fogja de horgostul nem veszi a szájába. Ha tejes kukoricával horgászunk rá érdemes a kisebb darabokat kiválogatni is csalizás előtt az ujjaink között a kukoricát kissé összezúzni úgy hogy a tej ne fröccsenjen ki.

Folyókban jó dévérező helyek lehetnek a hirtelen mélyülő gödrök. Állóvizekben is a mélyebb helyekre vonulnak a dévér csapatok, de szeretik a ritkás nádasok környékét is. A dévér rendkívül érzékeny a vízállás változásaira. Lassú áradáskor a partközelben érdemes horgászni rá.