Jump to content

A compó

2017. 07. 18. 14:23

A compó a halak között igen előkelő helyet foglal el. Remek sporthal, amit fantasztikus élmény horogvégre keríteni, de már megkeresni, becserkészni is komoly érdem. Igazi őserő lapul izmaiban, a vizek e különös teremtménye uszonyai segítségével méretét meghazudtoló vehemenciával menekül, harcol, ha életét veszély fenyegeti. Nem véletlen, hogy tőlünk nyugatabbra többre becsülik, mint a pontyot. Különösen igaz ez a Csatornán túli horgászokra. Az angoloknál az őt megillető helyre került, kiszorítva a pontyot is.

A nép nyelvén: cigányhal, haldoktor, gyászkeszeg, nyálkás czompó, sárhal, tathal, vargahal, varjúhal, zöldike.

Ha népi elnevezéseit nézzük, máris sok érdekeset tudhatunk meg róla. Találunk utalást élőhelyére, színezetére, sőt egy olyan tulajdonságára is, amely különös, az eddig bemutatott halaknál nemesebb színben tünteti fel.

Ha szeretnénk vele közelebbi ismeretségbe kerülni, megkereshetjük hazánk összes állóvizében vagy akár a folyók lassú áramlású, alsó szakaszain, csatornákon és valamennyi holtágunkban. Európában szinte mindenhol előfordul, csak Izlandon, Skóciában, Észak-Skandináviában nem él. Ezek a vizek túl zordak, hidegek neki, hasonlóan az Északi Jeges tenger vízgyűjtő területéhez. Betelepítéssel került Írországba, Észak-Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra. Hazánkból Ciprusra sikerült betelepíteni.

Élőhelyét tekintve kedveli a tavak, holtágak gyorsan felmelegedő, sekély, iszapos részeit, a folyók lecsendesült alsó szakaszát. Ezeket, a részeket többnyire vastag vízi növényzet borítja, amely kiváló rejteket biztosít számára. Ezt a dús vegetációjú élőhelyet nem szívesen hagyja el. Nem kedveli a napfényt, így napközben ki sem mozdul az árnyas, víz alatti téli kertből, csak az est leszállta serkenti kalandozásra.

Ahogy közeleg a sötétség, úgy bátorodik fel ő is. Ilyenkor kimozdul a búvóhelyéről, és felfedezőútra indul. A megszokott tanyáját télen sem hagyja el, ekkor az iszapban elfeküdve, táplálékot sem fogyasztva várja a tavaszt. A kikelet beköszöntével, ívás idején mozdul ki biztonságos rejtekéből, ami május végére tehető. Áradás esetén a kiöntött, lapos, növényzettel borított területekre indul, hogy becserkéssze élete párját. Állóvizek esetén az udvarlással megvárja, míg a víz hőmérséklete tartósan 20 Celsius fok fölé emelkedik.

Ha kedvező az idő, a sekély parti zónák ezt a hőmérsékletet hamar elérhetik, de lehűlés esetén a nászt abbahagyja, és csak a következő felmelegedéskor folytatja. Előfordulhat, hogy emiatt 2 hetes ciklusokban rakja le 200-300 000 ikráját, így a nász eltarthat akár augusztus elejéig is. Sikeres ívás esetén az ivadékok 2-3 nap alatt kelnek ki, és életük első hetét a növényzetre függeszkedve töltik. Ha „kipihenték” a születés okozta sokkot, táplálék után néznek. Kezdetben kizárólag kerekesférgeket fogyasztanak, majd a planktonrákok, iszaplakó szervezetek előételén át jutnak el az iszapból kikotort szúnyoglárva, rovarlárva és különböző férgek, apróbb csigák alkotta főmenüig.

Az ártérre kiszaladt víz visszahúzódását nagyon lassan követik, így természetes szaporulatuk nagyban függ ennek ütemétől. Ha túl gyorsan húzódik vissza a víz, a kikelő lárvák és „szüleik” is könnyen a tocsogókban, gödrökben rekedhetnek. Ezért (is) lenne különösen fontos a mai szabályozott vízi világban ezt is szem előtt tartania az illetékeseknek. A compó nem tartozik a leggyorsabban növekedő halaink közé. Hosszában évente 6-8 centit gyarapodik, negyedik évére is csak 20-28 centi körül mozog mérete. Ehhez természetesen arányos testtömeg növekedés is járul, ami 0,5- 1 kilót jelent. Nemzetközi példák szerint elérheti a 60 cm-es hosszúságot és a 8 kilogrammos testtömeget is. A hazai bejelentett rekordot 1992-ben fogták, 3740 grammot nyomott.

A compó annyira egyedi és gyönyörű, hogy nem lehet összetéveszteni egyik halunkkal sem. Teste vaskos, apró pikkelyekkel borított, nyálkás. (Ennek a nyálkának a néphit, gyógyító erőt tulajdonított. A népi megfigyelés szerint a sérült halak előszeretettel dörgölőztek a compóhoz, akinek nyálkája elősegítette a sebek begyógyulását. Hogy ez mennyire igaz, arra nem találtam utalást; a régi halászemberektől mindenesetre megkapta a doktori címet.) Szájzugában kétoldalt egy-egy bajuszkát találunk, ami igen hetykévé varázsolja ábrázatát. Farokúszója viszonylag nagy, enyhén bemetszett. Színe vízterületenként változó. Háta feketészöld, oldalai aranysárga, vagy olajzöld színűek. Az úszók sötétszürkék. A felsorolt színösszeállítás irányadó, hiszen az egészen feketétől az aranysárgáig számos árnyalatban pompázhat. A szeme igézően gyönyörű. Annyira szép hal, hogy akváriumi díszhalnak is tenyésztik, többféle színváltozatban. Húsa tömött, rendkívül finom. Sokan tiszta vízben fürdetik egy-két napot, hogy állítólagos iszap ízét elveszítse.

(Forrás: haldorado.hu)