Egy olvasónk a hétvégén kecskerákokat fotózott Fonyódon, amelyeket a viharos szél és a nagy hullámok sodortak partra.

Kiváncsiak lettünk, és utána jártunk, hogy a Balatonban milyen rákfajok élnek, és hogy milyen szerepet is játszanak a tó ökoszisztémájában. A rákok ökológiai szempontból nagyon hasznos élőlények az élővizekben, életmódjukkal, táplálkozásukkal hozzájárulnak a vizeink öntisztulásához, vizeink értékét jelenlétük nagymértékben emeli.

3 rákfaj őshonos Magyarországon, ebből kettő 100 %-osan őshonos a kutatások alapján, ebből az egyik a most a Balatonban lefotózott kecskerák, a másik pedig a folyami vagy nemesrák, ez szintén megtalálható a Balatonban. A harmadik rákfaj a kövirák, amely néhány Pilisi hegyi patakban található meg kisebb mennyiségben.

Mind a három rákfaj VÉDETT és a kifogásuk szigorúan TILOS!

Magyarországgal ellentétben a világ többi részén nem állnak ilyen szigorú védettség alatt a rákok, szinte minden országban halászhatóak (Németország, Norvégia, stb.) természetesen ezek a legtöbb esetben engedélyhez kötöttek.

Az angolna telepítése / tenyésztése a 70-es 80-as években hatalmas gazdasági üzlet volt. 1962 és 1991 között 83 millió ivadékot telepítettek a Balatonba. Az így termelt hal pedig elsősorban német piacra ment, amiért valutát kaptak. Akkoriban egész Európában az angolna bizonyult a legmagasabb áron eladható mezőgazdasági terméknek. A telepítést 1991-ben befejezték a nagy angolnapusztulással egy időben. Becslések szerint 350 tonna angolna pusztult el, ennek oka máig tisztázatlan.

Miért árt az angolna?

A legnagyobb kárt az angolna azzal okozza, hogy testalkatának köszönhetően remekül be tud bújni a parti kövek közé és az ott vedlés után elbújó, védtelen kecskerákokat (Astacus leptodactylactus) és folyami rákokat megeszi. Az angolnatelepítési hullám első éveiben ennek hatására mondhatni teljesen eltűntek. A menyhal (Lota lota) és a Réticsík (Misgurnus fossilis) eltűnését a Balatonból szintén az angolna számlájára írják, ebben ivadék és ikrafaló természete játszik közre.