Boros bojlis fenekező felszereléssel próbálkozott pontyra. A horogra, pontosabban a horogra kötött hajszálelőkére, két szem erjesztett kukoricát és egy úgynevezett pop up bojlit, vagyis lebegő golyócskát kötött. Ez lehetett a fogás titka, a busa ugyanis köztudottan planktonevő, és a vizet a száján beszívva, majd a kopoltyúin kiengedve szűri ki a táplálékát, így néha beszippantja a lebegő csalit is.

Boros már a peca vége felé tartott, hiszen a tavon este kilencig lehet horgászni, amikor kapása volt. A hal elképesztő méretéhez képest kifejezetten hamar, másfél óra alatt sikerült kifárasztania, ami azért is bravúros, mert mindössze 0,22 milliméteres volt a főzsinórja. 

Az ilyen nagy fogásoknál ritkaság, ha hivatalos személy is látja a halat, de ez itt adott volt, mert a horgászt a fárasztáskor a tározó egyik halőrje és a helyi horgászegyesület elnöke segítették. A busa pontos tömegét ennek ellenére nem tudni, mivel nem volt náluk ilyen teherbírású mérleg. A horgász a zsákmányt a végén elajándékozta, az azt hazavivő az otthoni  szobai mérlegen próbálta lemérni, így 78 és 81 kiló körüli értékek jöttek ki neki. Az biztos, hogy a parton 135 centi hosszúnak és 105 centi körméretűnek mérték. 

A busákat gyakran azért nehéz kifárasztani, mert a horog jellemzően a testükbe akad, így keresztben húzva sokkal bonyolultabb irányítani őket, de ezúttal legalább a horog jó helyen volt.  

Boros Tibor így foglalta  össze az átélteket:

Nem volt nehéz fárasztás, csak türelem kellett hozzá sok. Szép élményt adott, valószínűleg életem fogása volt. Sajnálom így utólag, hogy nem hitelesen mértük, de nem vagyok rekordhajhász, így nem igazán foglalkoztatott a dolog.

Na de hogy szednek ki egy ekkora halat a végén a vízből? Nem fért bele a bojlis merítőbe vágóhoroggal húztuk partra,ami közben kiegyenesedett. 

A hivatalos magyar busarekord - ami könnyen lehet, hogy egyben világrekord is -  77,5 kilós, a halat Deim János , a törökszentmiklósi horgászegyesület elnöke fogta a Tiszán 2009-ben.