Jelenleg 43 szervezetet fognak össze. Több év átlagában Átlagosan 10 ezer fő körül van a regisztrált tagok száma. A legkisebb létszámú egyesület alig több mint 20 fős, a legnagyobb tagjainak száma meghaladja a 800-at is. A szervezetek közül 35-nek van önálló vízterülete vízfelülete, a hozzá kapcsolódó halgazdálkodási joggal. Némelyik több vízterülettel is bír. A szövetség is rendelkezik 1711 hektár halgazdálkodási vízterülettel. A kezelésében van a Keselyűsi Holt-Sió és a Szálkai víztározó, a Duna 27 kilométeres szakasza, a Sió csatorna a Duna torkolattól 57, valamint a Sárvíz 37 kilométeres hosszban.
A szövetség tevékenységében a horgásztatás és az érdekképviselet közel hasonló súllyal jelenik meg. Egészen 2013-ig rendszeresen – és előzetesen -véleményezték a tevékenységüket a mai napig meghatározó törvényjavaslatokat, és ajánlásaik is megjelentek az elfogadott jogszabályokban. Ez a lehetőség az óta egyre szűkül.
Gazdálkodás tekintetében kicsit másként működik a megyei szervezet, mint az egyesületek. Utóbbiaknak – a konkrét egyesületi taglétszám okán, már az év első negyedében – fix bevételt jelentenek a tagdíjak, és más befizetések. A szövetségnek viszont az egyesületek szövetségi hozzájárulásán túl horgásztatási szolgáltatási tevékenységből befolyó, kevésbé stabil biztosra tervezhető bevételekből kell gazdálkodnia, eredményesen működnie. A pozitív mérleget ennek ellenére szinte mindig sikerült megtartaniuk.
Gecse Lajos elmondta, Tolna megyében korán megalakultak a horgászegyesületek, több szervezet is túl van már a 60 éves jubileumán, így például a dunaföldvári, a dombóvári, valamint a szekszárdi is, de többen is 30-40 éves múltra tekinthetnek vissza. Hajdanán ezek az egyesületek párt és állami gyámkodása alatt jöttek létre. Idővel a szolgáltatási tevékenység erősödése vált jellemzővé, a horgászok igényeinek jobb és sokszínűbb kielégítése lett a cél. Akkoriban ehhez a szabadidős tevékenységhez támogatásokat is lehetett szerezni, jelenleg többnyire csak abból gazdálkodnak a szervezetek, amit a tagság összead.
Ma is igény van arra a horgászok részéről, hogy kulturált környezetben tudjanak szenvedélyüknek hódolni, a családjukkal időt eltölteni. El is lehet mondani, hogy az egyesületek többsége gondoskodik vizei környezetéről, annak komfortjáról – hangsúlyozta a szövetség elnöke, hozzátéve, hogy erre a célra – nagyon ritkán – pályázati támogatást is lehetett szerezni, és a szervezetek folyamatosan keresik is az ilyen lehetőségeket. Például Dunaföldvár, Madocsa és Bölcske két évvel ezelőtt közösen mintegy 50 millió forintot nyert, és a horgászok közösségi tereinek fejlesztésére fordították ezeket a fejlesztési forrásokat, kiegészítve saját erővel is.
