Szeme kicsi. A mellúszó magasan, csaknem a test középvonalának közelében ered, széle lekerekített. Hasúszói torokállásúak, a mellúszók elõtt helyezkednek el, keskenyek és hegyesek, a második úszósugár hosszan megnyúlt. Két hátúszója közül az elsõ rövid, a második hosszú, egészen a farokúszóig terjed, de azzal nem olvad össze. A farokalatti úszó ugyancsak hosszú és alacsony, pontosan a második hátúszó alatt található. A farokúszó hosszú, széle lekerekített. Cycloid pikkelyei nagyon aprók, alig láthatók, mélyen és keményen ülnek a bõrben. Oldalvonala helyenként hiányos. Háta és oldala barnászöld, sötétbarna, a has felé haladva ritkuló sötétbarna márványozottsággal, amely ráterjed a hát-, a farok- és a farokalatti úszóra is. A has piszkosfehér. A mell- és a hasúszó sárga. A paduc szinttájtól lefelé szinte minden folyóban megtalálható, tipikus hideg sztenoterm faj lévén a felmelegedõ vizekben nyári álmot alszik a mélyebb, hûvösebb mederrészeken. Szokatlan életritmusa annak tulajdonítható, hogy még a jégkorszakból maradt vissza.
Húsa fehér, kellemes ízû, szálkátlan, a mája pedig igazi csemege.
Testhossz és tömeg
A lassú növekedése miatt 9-10 éves korára éri el hazánkban a 40-50 cm hosszúságot és 1-1,5 kg súlyt. Akár a 20 éves kort is megéri.
Szaporodás
õsszel a víz lehûlésekor megélénkülnek, az egyébként éjszakai életmódot folytató halak októbertõl kezdõdõen egész nap aktívak. Ivarérettségüket a hímek 3-4, az ikrások 4-5 éves korukban érik el. A legkésõbb, vagy ha úgy tetszik, a legkorábban ívó halunk, mivel 1 mm átmérõjû, nem ragadós ikráit december-február hónapokban rakja le, a folyók köves vagy homokos medrû szakaszain, rendkívül alacsony, 2-5 oC hõmérsékletû vízben. A megközelítõleg vízzel azonos fajlagos tömegû ikrák eleinte vízközt lebegnek, nagy területen szóródnak szét. Egy ikrás 5-20 perces pihenési idõközökkel, több részletben bocsájtja ki 300 ezertõl 1 millióig terjedõ számú ikráit. Az ikrás petéit kövekre és vízinövényekre ragasztják rá, ahol a hím megtermékenyíti õket. A 45-55 napig tartó inkubációs idõ után kikelõ lárvák 3-4 mm hosszúak, a kelést követõ 12-15. napon kezdik meg az önálló táplálkozást. A menyhal nem szapora, hiába a magas ikraszám mert a kikelõ ivadék tetemesebb része az idõsebbeknek és ragadozóhalaknak esik áldozatul.
Horgászati szabályozás
Tilos kifogni és megtartani a 20 cm alatti példányokat. A menyhalból naponta összesen tíz kilogramm fogható ki.
Táplálkozás
A lárvák eleinte planktonikus szervezeteket fogyasztanak, majd rovarlárvákkal, férgekkel, puhatestûekkel, békákkal, rákokkal táplálkoznak. A hároméves egyedeknél már jellemzõen megjelenik a nyári táplálkozási inaktív periódus, ekkor válik kifejezettebbé a ragadozó életmód is.
Menyhal horgászat
A menyhalat november végétõl február végéig horgásszák legjobb eredménnyel. A Dunában (Komárom és Almásneszmély), Tiszában és a Marosban gyakori a menyhal de fogható a Sajón, Hernádon, Rábában, Drávában és a Körösökben valamint a Balatonban is fõleg az esti-éjszakai órákban. A Dunából hosszú idõre eltûnt a szennyezések miatt de a víz tisztulásával egyre csak jönnek vissza.
A menyhal fõleg az alámosott partoldalakban, gyökerek, nagy kövek között, tuskók alatt, gödrökben, a fenéken tartózkodik. Nappal nem hagyja el búvóhelyét, az est beálltától hajnalig keresi táplálékát. Minél hidegebb a levegõ annál jobban eszik a menyhal.
Ívása idején csapatokban mozog és valószínû, hogy ha fogunk egyet akkor majdnem biztos hogy horgunkra akad több is. A menyhalak vándorlása mûtárgyak (erõmûvek, gátak) elõtt véget ér. Ezeken nem tudnak átjutni és elég gyakran tartózkodnak ilyen építmények tövében.
A leggyakoribb módszer a fenekezõ horgászat. A menyhal fenekezõ horgászatához könnyû, érzékenyebb spiccû botot használjunk. Az orsóra 20-25-ös zsinór kerüljön. Fenékólomnak 60-100 grammosat használjunk. A végszerelék lehet végólmos vagy csúszó ólmos. Horognak hosszúszárú süllõzõ horgot használjunk 1-2 méretben.
Csalinak máj, tüdõ, giliszta, halszelet, apró csalihal a megfelelõ. Kapása rángatós, hasonlít a törpeharcsáéra. A csalit nem engedi el könnyen, igyekszik vele védett helyre vonulni ezért a bevágást ne siessük el.
Horgásszák még feederbottal, tirolifás szerelékkel, úszós görgetéssel is.
A haltartókba rakott menyhalak egymást felfalhatják!
Rekordok
A legnagyobb hazai menyhal 3,56 kg-os súlyú volt. Külföldön a kapitális példányok a 20-30 kg-ot is elérik.
