„A nevem Jenei Patrik, 18 éves tanuló vagyok, aki 3 éves kora óta rajong a horgászatért. Első emlékeim a Fás-tóval kapcsolatban kisgyermekkoromból valók. Már akkor is szimpatizáltam ezzel a régi bányavízzel, idén pedig elhatároztam, hogy a 2017-es évemet rászánom és megvallatom.

Mivel még tanulok és nagyon nehéz a vízpartra kijutnom, az első alkalom csak június 3-4. napjával jöhetett el. Egyik kedves barátommal mentem, aki már a tavalyi évben is szép pontyokat fogott itt, tehát a tó nem volt teljesen ismeretlen számunkra.

Kipakolás után az első dolgunk az etetés, majd a botok beélesítése volt, legutoljára a sátorállítás maradt. Gábris bíztatott, hogy már az első éjszaka is foghatunk több szép halat, ez engem különösen fellelkesített. Besötétedés után azonban nyugalom volt. Ám egyszer csak legmélyebb álmunk közepette megszólalt egyikőnk kapásjelzője. Gábrisé volt, de rám hagyta a botot: – Te még úgy se fogtál darabosabb pontyot innen!

Megmerítés után a halat matracra helyeztük és a mérleg 7,8 kg-nál állt meg. Óriási öröm fogott el. A hal visszaengedése után újracsaliztunk és visszadobtuk a szereléket a halat adó helyre.

Az éjszaka további része igen csendesen telt majd a délelőtt folyamán – miközben a vizet lestük hol rejtőzködhetnek a nagypontyok –, lassú, komótos kapásra lettem figyelmes, ami most már az én botomon jelentkezett. Hosszas fárasztás következett, miközben reménykedtünk, hogy a hal nem találja az akadókat.

Amikor először megláttuk, tudtuk hogy ez már 10 kg feletti ponty lesz. Amikor megszákoltuk és matracra helyeztük, óriási pacsit adtunk egymásnak. – Ez az, megvan amiért jöttünk! A mérleg 13,4 kilogrammnál állt meg, a fantasztikus élménytől remegett minden porcikám. Fogtam már ennél nagyobb halat, de ezt sokkal többre értékeltem a Fás-tó akadós medrének nehéz horgászhatósága miatt. A túra hátralevő részében már nem sikerült halat fognunk, de elégedetten, emelt fővel távoztunk."