Vegyük például a csukát, melynek éles fogai miatt nélkülözhetetlen a drótelőkés felszerelés, máskülönben 99,99 százalék, hogy szétharapja azt. Ha már a csukánál tartunk egy kis érdekesség: az édesvízi ragadozóink közül ez az egyetlen olyan faj, amely imádja a tengeri halat, valószínűleg az olaj zamata kelti fel az érdeklődését. Viszont a sügér, a süllő vagy épp az angolna messziről elkerüli.

Mielőtt televásárolnánk magunkat konzerves tengeri hallal, gondoljuk át, hogy milyen vízre megyünk, milyen távolságokba fogunk dobálózni. A makrélák például optimálisak a távoli dobásokra az erős bőrük miatt, ezzel szemben a szardínia könnyedén leszakadhat a horogról.

Hogyan tűzzük fel a kishalat?

A leghasznosabb módszer, ha duplahorgos előkét használunk, mely közül az egyik horog a hal farkába, míg a másik az oldalába van szúrva. Mivel a ragadozók a prédákat mindig a fejük felől támadják, így biztosan megakad legalább az egyik.

És az élő csalival mi a helyzet?

Ebben az esetben nem ajánlatos az előbbi módszert alkalmazni, hiszen akkor nem lesz hosszú életű a csalink. A horgot akasszuk a hátúszója alatti részbe, ezáltal a mozgásban sincs korlátozva és elpusztulni sem fog mielőtt a ragadozó odaérne.