– Bár eddig enyhe a tél, azért nem annyira enyhe, hogy ez különleges lenne. Már voltak éjszakánként olyan mínuszok is, hogy jéghártya képződött a vízen. Ami nekem szokatlan, az a gyakori déli-délnyugati szél, régebben ez nem volt jellemző. Tavaly gyönyörű, régen látott jég volt a vízen, akkor a csapadékból, a hóból volt kevés – mondta el lapunknak Kiszely Pál biológus. Bár régebben úgy tartották, hogy a békés halak ebben az időszakban nem táplálkoznak, mostanra bebizonyosodott, hogy ilyenkor is lehet horgászni. A mólók mentén sétálva lehet hatalmas méretű kishalrajokat látni. Ezekre a rajokra időnként rátörnek a ragadozó fajok is.

– Abszolút értékben kevesebb a hal a Balatonban. Ennek több oka is van, de véleményem szerint a vándorkagylók elszaporodásának ebben nagy a szerepe. Ezek a kagylók kiszűrik a vízből a különböző planktonokat, amelyek a halivadék táplálékául is szolgálnának, így már a legelején zavarják a rendszert. Az én teóriám szerint ezt leginkább a gardaivadék sínyli meg, szinte alig lehet gardát fogni a tóban. A gardaivadék a süllő egyik fő tápláléka volna, ha lenne. A süllő másik kedvence a küsz, aminek a szaporodását a rengeteg tőkés réce zavarja. Ha visszagondolunk, néhány évtizeddel ezelőtt feleennyi kacsa sem volt a tóparton. Szétzavarják az ívó halakat, az ikrát fölszedik a moszatokról. A nyílt vízre terelt küsz pedig könnyebben lesz a ragadozó madarak tápláléka. A garda- és küszállomány csökkenésének tudható be a süllőállomány csökkenése, valószínű, hogy a gyakran előkerülő kórosan sovány süllők is a táplálékhiányt jelzik – fejtette ki a szakember.

Hozzátette azt is, hogy szerinte a vándorkagyló túlszaporodása intenzívebb pontytelepítéssel orvosolható lenne, hiszen a ponty kedvenc tápláléka ez a kagyló, és több pontynak a horgászok is örülnének. A tilalmi időszak a Balatonon februárban indul, a csuka horgászatának tiltásával, márciustól már más ragadozó hal sem fogható.