Megnyúlt testű, hengeres, oldalról enyhén lapított torpedó formájú, rendkívül izmos hal. Feje a testéhez képest kicsi. A száj félig alsó állású, a szájnyílás hátsó része enyhén lefelé lejt. Az ajkak jellegzetesen vastagok és kemények. A nagy szemek a megszokottnál alacsonyabban vannak. A széles homlokon az orrnyílások és a száj között sekély bemélyedés található. A robosztus test viszonylag kicsi úszókat visel. Pikkelyei nagyok, vastagok és kemények, kaudális peremüket sötét szegély övezi, ettől testén félholdakból álló mintázat látható. Háta zöldesbarna, oldala aranysárga, hasa piszkossárga színű. A mellúszók vörhenyesek, a többi úszó sötétszürke.
Legeredményesebben a június-október időszakban horgászható. A hagyományos pontycsalik többségével fogható, általában pontyozás közben akad horogra. Csaliként használható főtt kukorica, különféle gyurmák, bojli, giliszta, tigrismogyoró, zöldborsó, csillagfürt, nádlevél. Erőteljesen védekezik, ezért nagy teherbírású készség használata indokolt. Horgászhatjuk úszós felszereléssel (osztott súlyú szerelék) 50 cm-es vízmélységtől vagy fenekező készséggel (csúszóólmos módszer) is. Fenekezésnél a horogelőkére fűzzünk fel egy hungarocell, technopufi vagy parafadugó darabot ami a fenék feletti lebegteti a csalit. Használjunk rövid 12-15 cm-es előkét ami már majdnem hozzáér az amur szájához. Horgászbotot hosszú, parabolaakciójút válasszunk (3,5 m) a dobósúlya 80-150 g legyen, mivel a fárasztáskor hosszú hirtelen kirohanásokkal védekeznek. Orsónak legalább 50-es zsinórkapacitásút érdemes használni, hogy 0,50 mm átmérőjű zsinórból férjen fel rá legalább 100 m. Zsinórt nyílt, tiszta, akadálymentes terepen 30-ast, akadós vízinövényzettel sűrűn benőtt helyeken 40-es használjunk. Horgászatára válasszunk vastag és bő öblűt, hogy a halat biztosan tartsa. A 2-es mérettől egészen a 3/0-ás méret a megfelelő.
Van még egy módszer amit néhányan eredményesen használnak: a felúsztatott fenekező szerelék amikor a csali a vízfelszínen és az ólom a vízfenéken van. Ez a módszer nem túl mély tavakon lehet sikeres amikor az amurok a felszín közelében tartózkodva csipegetik a vízfelszínen úszó növényeket. A szerelékhez szükséges egy 40-80 grammos ólom és egy parafadugó, ami a vízfelszínen tartja a horgot amire nádlevelet, vagy egyéb vízinövényt tűzünk.
Szinte a nap bármely szakában horgászható az amur. Nyári hőségben a víz minden rétegében előfordulhat és éjjel kihúzódik gyakran a part közelébe. A legtöbb példányt a nyári hónapokban és nappal ejtik el. 4-6 napig a horgászat kezdete előtt érdemes 5-10 liternyi főtt kukoricával és néhány tucat bojlival beszórni a kiválasztott horgászhelyet. A bojlik optimális nagysága 18-22 mm. A nyári viharok alatti és a közvetlen utáni horgászat igen eredményes lehet. Egy másik eredményes etetési módszer ha 5 kg szárazkukoricát alaposan átmosunk majd egy vödörben felöntjük vízzel és így hagyjuk állni 2 hetet. Utána beleteszünk 2 kg fűmagot, hagyjuk összeérni. Az alap etetést viszonylag nagy területen érdemes alkalmazni (15-20 m2) és horgászás közben már csak a horog köré kell etetni.
Éjszakai horgászatnál a kicsit sárgább tónusú megvilágítás mellet horgásszunk. Túl nagy fénynél hal a felszínre húzáskor szinte megvadul és vannak olyan horgászok akik szerint a sárga fény vonzza az amurokat.
Magyarországi előfordulása: Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rába, Marcal, Rábca, Által-ér, Zala, Sió, Sárvíz, Kapos, Dráva, Mura, Tisza, Öreg-Túr, Szamos, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Zagyva, Hármas-Körös, Kettős-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Maros, Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó.
