Különleges abban is, hogy eredetileg vándorló természetű: a folyók torkolatvidékén, a félig sós tengervízben élt (és él ma is) tömegesen, innen vándorolt ívás idején a folyókba. Ott idővel kialakult édesvízi népessége, amely már nem vállalkozott arra, hogy eljusson a tengerig. De vándor természetét ez a változat (alfaj) sem tagadta meg: a tél elmúltával a folyók sebes folyású felső szakasza felé veszi az irányt. Ívása április-májusra esik, ekkor tilos kifogni.

A szilvaorrú keszeg megnyúlt, oldalról kissé lapított testhossza átlagosan 20–35 centi. Legfeljebb 15 évig él, a fél métert közelítő kilós példányai már kapitálisnak számítanak. A homokos vagy iszapos medrű, lassú folyású vizekben él, nyáron a folyók sekélyebb, télen a mélyebb részein. Itt jár táplálék után, ami apró fenéklakó szervezetekből magvakból, árvaszúnyoglárvából áll.

A szilvaorrút igen nehéz horogra csábítani: nagyon óvatos, ami a bizonytalan kapásában is megnyilvánul. A legalább 20 centis példányát vihetjük haza, a naponta kifogható darabszáma nem korlátozott. Finom szerelékkel, fenekezve lehet esélyünk a vele való találkozásra.