A mohó kis halacskák elleni védekezésnek több módja is van, amelyek mindegyike egyenként megkönnyítheti és eredményessé teheti a pontyhorgászatunkat, nézzük sorban, mik is lennének ezek az apró kis finomságok! Ahogyan a horgászatban általában jellemző, itt is az apró részleteken van a hangsúly, mely alapjaiban változtathatja meg egy-egy horgásztúra végkimenetelét.

1. tipp – a csali bevonása védőhálóval
Ma már több bojlis termékeket gyártó cégnek is vannak védőhálói, amivel a csalit bevonhatjuk úgy, hogy a benne levő fontos összetevők kiáramlásának ne vessen gátat. Ebből is létezik hálós megoldás, illetve fóliás, ez utóbbi kicsit körülményesebb, mert gőz segítségével tudjuk rászorítani a lyukacsos zsugorfóliát a csali felületére. Ezzel a megoldással már ellenállóbb a csali, mint önmagában, ámbár e falánk kis halacskák érdeklődése nem lesz szerényebb, ezért a gubancolódás veszélye sajnos ugyanúgy fennáll.

2. tipp – a Chod szerelék
E szerelék nagy előnye, hogy mivel a csali elemelkedik a fenéktől, ezek a kis ördögök egyszerűen nem tudnak ráfogni annak felületére, hiszen nem tudják az aljzathoz szorítani, és a merev előkezsinórnak köszönhetően a végszereléket sem tudják összegubancolni. A bojlis szerelékek közül talán ez az egyik legellenállóbb kivitel. Fontos, hogy kizárólag pop-up, azaz lebegő csalival működik tökéletesen és látja el funkcióját!

3. tipp – A Spéci megoldás!
Mielőtt e csalikat is közelebbről megvizsgáljuk, hadd mondjak el egy rövidke történetet! Két barátommal a nyáron egy olyan tavon horgásztam, ahol először megpróbáltam kedvenc bojlimmal kapásra bírni a pontyokat, de nagyon gyorsan kiderült, hogy ez egyszerűen értelmetlen próbálkozás, mert alig két óra alatt a hálós bevonat ellenére is nullára darálták a csalimat a törpeharcsák! Elkezdtünk fűzött kemény kukoricával és tigrismogyoróval kísérletezni.

Mindenképpen szerettük volna megtalálni a megfelelő megoldást, hogy a csali érintetlen maradjon, míg a pontyok rá nem találnak rá. A módszer egyszerű volt, Lali barátom elővett egy úszós készséget, beetettük magunk elé egy marék csemegekukoricával és elkezdtük próbálgatni a csalikat. Az eredmény elsőre nagyon kiábrándító volt: még ott is, ahová nem etettünk, az összes csali maximum 15 (!) másodpercet bírt támadás nélkül... Egyszer csak Lali megunva ezt a leginkább legyezésre hasonlító sportot, feltett egy szem gumikukoricát, és arra lettünk figyelmesek, hogy ez egyáltalán nem kelti fel a törpeharcsák érdeklődését. Egy mozdítás sem volt tőlük, a csali tökéletesen érdektelen volt számukra, ami ott és akkor hatalmas eredményt jelentett. És láss csodát, néhány perc múlva az úszó szépen kiemelkedett, és egy közel egy kilogrammos kárász csúszott a merítőbe.