Tartózkodási helye

A faluszéli pocsolyáktól az iszapos, csendesen áramló csatornákig mindenütt előfordul. Bizonyos időszakokban tömeges előfordulása észlelhető még az olyan nagy folyóvizeinkben is, mint a Duna és a Tisza (ahonnan aztán olyan nyomtalanul tűnik el, mint amilyen váratlanul megjelent).

Táplálkozása

Éjjeli ragadozó. Fiatal korában férgeket, rovarlárvákat és rákokat fogyaszt. A kifejlett példány ezek mellett ikrát is fal, de elkapja az ebihalat, a békát és a halivadékot is. Télen nem táplálkozik, iszapos gödrökben vermel.

Horgászata

Úszóval vagy fenekezéssel egyaránt fogható. Csaliként elsősorban a giliszta jöhet számításba, de az apró élő halcsali, a halszelet is jól megteszi: a halcsalikra általában a nagyobbja jön.

Horgászata fenekező módszerrel a legelterjedtebb. Akár csúszó-, akár végólmos fenekezőkészséggel eredményesen horgászhatjuk. Amilyen igénytelen halfaj, oly kevés gondot okoz a horgászatához szükséges készség összeállítása. Bármilyen fenekezőbot, tároló- vagy peremorsóval, tetszés szerinti zsinórvastagsággal. Horgunk azonban legyen minél hosszabb szárú, hogy könnyebben kioperálhassuk a falánk kis ragadozó szájából; nagysága legyen 1-4-es számú.

A kapás élénk cibálásként jelentkezik. A megakasztott törpeharcsát óvatosan vegyük kézbe, mert tüskés úszóival fájdalmas sebeket okozhat.

Úszós módszerrel a nagyon iszapos tavakban, csatornákban célszerű törpézni. Bármilyen goromba felszereléssel eredményesen fogható. Bátor, mohó kapását még a nagy csukázóúszó is jól jelzi.