Ezek a kishalak , termetük miatt , az elsőszámú táplálékok a ragadozók számára . Ezért nem mernek világos felületek felett elúszni , ott maradni . Tehát ha kishalunk , mindig sötét etetőanyagot használunk . Még jobb , ha löszös agyagot teszünk az etetőanyagba , mert ez a vízbe jutva "felhőt" képez , amiben a kishalak "belebújhatnak , és teljes biztonságban lakmározhatják az etetőanyag-szemcséket . Úszónk mindig a körülményekhez ( szél , hullámzás , halak mérete ) a legkisebb legyen , mert lehet hogy egy nagyobb bodorkának nem akadály egy 0.5-0.75-ös úszó , de egy kisebb snecinek már igen , és akkor csak feleslegesen ácsorgunk a vízparton . Az etetőanyagot folyamatosan , csipetenként dobáljuk , hogy a képződő felhő mindig megmaradjon ! Így hosszú ideig az etetésen tarthatóak a halak.
Ha van etetőszúnyogunk , vagy az etetőanyaggal keverve ( mindig csak egy keveset keverjünk össze ) , vagy külön galambtojásnyi agyag-szúnyog gombócokat is dobáljunk be . Etetőszúnyog legyen az alapozó etetésben ( 3-4 egykezes lazább gombóc ) . Lehetőleg pinkit használjunk csaliként , mert kisebb , és mindig dobjunk pár szemet két etetőanyag csipet között , így biztosabb lehet a siker.
Az etetőanyag színe a víz színétől , és a napsütés mértékétől változzon . Mindig úgy kell kiválasztani a színt , hogy a vízben ne legyen túl feltűnő , de a kishalak észrevegyék !
Egy példa : a víz algás = zöld , és az ég borult , a sötét vizet nem világítja át a napfény , tehát sötét , azaz barna , sekély víz esetén olyan színű amilyen az iszap . De ha a ugyanezen a vízen süt a nap , az világosabb lesz , tehát a kaja is világosabb lehet , barnás-sárga , amely nem feltűnő a zöldes vízben , de mégis észre lehet venni . Ha tiszta vízben , napsütésben horgászunk , nyugodtan lehet akár citromsárgára készíteni a etetőanyagot . Természetesen lehet variálni az agyag mértékével is .
Eggyel "magasabb kategória" , ha már tenyeres keszegeket , dévéreket , esetleg kárászokat akarunk elejteni . Itt már nincs szükség a felhős etetésre , inkább a lazább , könnyebb , aktív etetőanyagok a nyerők . Az aktív etetőanyag annyiban más , hogy lazább , kisebb szemcséjű , és tartalmaz még olyan szemcsét is , amely nem ül le a fenékre , hanem a vízközt lebeg , ill. a víz könnyen felkaphatja a fenékről . Ezek a kaják azért a legjobbak , tökéletesen alkalmasak vízközti horgászatra ( ha ott a hal , ott kell megfogni , nem biztos hogy le megy a fenékre , például mélyebb vizekben ) , nem ragad úgy össze , mint a nyagyhalas , passzív etetők . De kisebb sikerrel használhatóak nagyobb halak megfogásához , amelyek a helyben lévő kaját szeretik , nem akarják a felszálló szemcséket elkapkodni , mint kisebb társaik , de ezeket a halakat már nem biztos , hogy spiccbottal a legcélszerűbb megfogni ! Összefoglalva : aktív etetőanyagokat használjunk ( a nem nagyhalasok általában aktívak ) , színe ne üssön el az aljzattól , illata "fűszeres" legyen , bár ezt összefoglalni nagyon nehéz . Az alapozáskor keményebbre gyúrt gombócokban juttassunk a fenékre elegendő kaját , de utána dobhatunk lazább "egykezeseket" is , amik "szőnyeget" képeznek , amelyet például a dévér imád túrni .
FONTOS ! Lazábbat csak akkor dobjunk , ha nincsenek snecik , mert a vízfelszínen és vízközt szétoldódó gombócok szabad terepet jelentenek a sneciknek , és a csalit nem tud majd a fenékre süllyedni , mert elkapják a küszök , mielőtt leérne a keszegekhez , a fenékre . A SENSAS oldalt olvasgatva bukkantam egy hasznos tippre : az alapozás előtt 3-4 gombóc agyagot dobjunk a jövendőbeli etetés helyére , mert a halak nagyobb biztonsággal fognak az etetőanyag folt felett maradni , és bodorkák , dévérek is szívesebben maradnak az evés közben felvert "agyag-ködben" !
A nagy halak ( ponty , esetleg nagyobb dévérek ) rendszeres horgászatát spiccbottal személy szerint nem ajánlom , habár kétségtelenül megfoghatóak egy jó bottal , jó szerelékkel , egyéb módszerekkel ( állóvíz : matchbot , rakós ; folyóvíz : bolognai , rakós ) sokkal egyszerűbben , nagyobb biztonsággal megfoghatóak ezek a halak . De talán a legnagyobb ellenség a távolság . Mondhatnánk , hogy egy 8-m es spiccbottal 16 m-re el lehet érni , ez még félig-meddig igaz is lenne , de mi van ha FÚJ A SZÉL ? A 11.5,13, vagy 14.5 m-es rakós végén lévő 2-3 m-es zsinórt szélben is könnyen lehet kezelni , a matchbot nehéz úszóját szélben is pontosan el lehet dobni , de a 8-as spiccboton lévő 8 m-es zsinórt kezelni szinte lehetetlen . A másik a fárasztás . Az érv , amit a spiccbot mellet fel lehet hozni , a begumizás . Igen ám , de a rakós is be van gumizva ! És a rakóst lehet bontani , de a spiccbotot nem ! Míg a rakósnál a tagokat fokozatosan levéve , a végső köröket a hal már csak egy 3 m-es bot végén rója, a spiccbotos horgásznak az egész fárasztás ideje alatt a bot súlyát + a hal erejét kell ellensúlyoznia. És erre még rá tehet egy lapáttal a szél.
