A kezdet
Minden kezdet nehéz, hát még az én történetem kezdete. Elhatároztam, hogy pergetve ejtek el néhány szebb csukát, hiszen már 16 éve horgászom, de eddig néhány véletlentől eltekintve ez valahogy kimaradt az életemből. Persze azt nem gondoltam, hogy ebből egy „őrült hajsza” fog kialakulni, mely során amint néhány óra szabadidőm van, azonnal a csukák nyomába eredek. De ne szaladjunk ennyire előre! Elsőként a bősi ártér vizeit jártam, nem túl sok sikerrel. Néhány kisebb csukát ugyan sikerült fognom, de ez még mindig a véletlen műve volt. Ahogy bejöttek az első fagyok, sajnos be kellett látnom, hogy a mellékágak sekély vizében nem sok esélyem van további halakat fogni. Teljesen inaktívvá váltak, nyomukat sem láttam többé. Ekkor kezdtem a Csallóközt átszelő csatornákat járni, és ekkor nyílt ki számomra a csukák világa…

Miért éppen plasztik?
A bősi ártéren főként wobblerekkel, körforgókkal és támolygókkal próbálkoztam. Felkerültek párszor a plasztik csalik is, de elsősorban wobblerrel és körforgóval tudtam halat fogni. Számomra a csuka plasztik csalis horgászata a csatornák partján kezdődött. Ennek egyszerű oka van, éppen plasztik csali volt felkötve, amikor először megtörtént. Minden úgy alakult, ahogy a nagykönyvben meg van írva, és egymás után – immár céltudatosan – 4 db gyönyörű csukát sikerült kifognom. Ezek súlya 1,5- 2 kg körül mozgott. Ekkorra már elegendő betli volt a hátam mögött ahhoz, hogy összeálljon a kép, és az addigi eredménytelen próbálkozásokkor elkövetett hibákat ne kövessem el. Persze azóta sok újabb megfigyelést tettem, jobban megismertem a számomra oly kedves ragadozók életvitelét. Most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor fontos tisztáznunk, hogy ezek a tapasztalatok a sekély, letisztult téli csatornák horgászata során születtek, így nem érdemes általánosítani. Más típusú vizeken és az év más időszakában teljesen más a csuka életvitele, mások a szokásai.