A kiakasztott zsinórklipszes horgászat manapság már nem újdonság, hiszen amikor etetésen, pontosan kell pecázni, akkor rendszeresen alkalmazzuk ezt a technikát. Vannak olyan szituációk azonban, amikor a hal tartózkodási helye jól ismert, és az a halfogás záloga, hogy annak közvetlen közelébe tudjuk-e juttatni a végszerelékünket vagy sem. Kis tavakon történő horgászatoknál előfordul, hogy a túloldali „rekettyést” viszonylag hosszú szakaszon meg lehet horgászni, így badarság lenne egy adott ponthoz ragaszkodni. Elképzelhető, hogy az egyik bokor alatt nem találunk semmit, viszont odébb két méterrel ott várakozik 1-2 éhes ponty. Ennek technikai megvalósítását mutatom be a következőkben.

Az első lépés, hogy kiválasztjuk azt a pontot, ahol elkezdjük a horgászatot. Egy pontos, üres kosaras dobás után ki kell akasztani a klipszet, majd felcsalizni és bedobni a kívánt helyre. Eddig teljesen világos a dolog. Amennyiben van kapás, és fogunk rajta halat, nem kérdés, hogy vissza kell oda dobni és élvezni a horgászatot, amíg csak lehet. De sajnos ez csak a legritkább esetekben van így. Az a valószínűbb, hogy kiürül a hely, vagy a folyamatos dobások hatására odagyűlik a keszeg, és egész egyszerűen nem lehet tőlük pontyot fogni. Ekkor el kell hagyni a helyet!

Ez nyílt vízi horgászatnál gyorsan megy, hisz csak kiakasztjuk a klipszet, dobunk egy másikat valahová és folytatjuk a pecát. Esetünkben azonban a maximum, amit arrébb tudunk dobni, az 1-2 méter. Ez az a táv, ahol még meg tudjuk saccolni a szemben lévő partvonal alakulását, és tudunk hozzá alkalmazkodni. Ennek a módja az, hogy kiakasztjuk a klipszből a zsinórt, és a túloldal alakulását figyelembe véve rövidebbre vagy hosszabbra hagyjuk a zsinórt. Így, apránként lépdelve könnyedén és gyorsan végig lehet pásztázni a rendelkezésünkre álló területet.