Vízközti útmutató
Számtalanszor előfordul, hogy a pontyok nem a fenéken, hanem a víz középső rétegeiben tartózkodnak szívesebben. Ekkor hiába dobunk be nehéz, jól tapadó gombócot, az átzuhan köztük anélkül, hogy észrevennék. Ha meg lazább kaját teszünk a kosárba, akkor az már vízközt kiesik, és a csali magára hagyva árválkodik a fenéken. Ekkor kétféle keveréket célszerű készíteni. Egy nehéz szemcsés, jól tapadó etetőanyagot és egy lazább, gyors oldódású, kicsit talán szárazabb mixet. Ez utóbbit kell a töltőszerszám aljára helyezni, majd erre helyezzük a csalit, majd a prés eszközt tapadós kajával töltjük tele. Ez így azt eredményezi, hogy a gombóc vízbe csobbanásakor és süllyedéskor a laza kaja nagy része le is válik a kosárról, így szó szerint utat mutat a vízközti halaknak is. A „tapadós” rétegbe szorított csali biztos nem esik ki merülés közben a kosárból, így bátran várhatjuk a kapást akár 5-10 percig is.

Ez a kosártöltési technika az olyan horgászatokon szokott a legjobban működni, amikor a meghorgászandó víz áramlik. Ez kis tavaknál a szél hatása is lehet, míg nagy tavak vize akár szélcsendben is képes „folyni”. Nagy víztározóknál, mint például Maconka, ez a módszer már többször bevált. A lényeg, hogy a töltőszerszám aljára finomszemcsés, gyors oldódású etetőanyag kerül, majd erre kell tenni a csalit, és végül Fluo Micro Method Feed Pellettel zárjuk a sort. Ezt így a kosárba préselve akár távolra is bevethetjük. A mederfenéken a kaja és az aroma néhány perc alatt kioldódik és az áramlatoknak köszönhetően akár több méterről is odacsalja a halat. A kosárban ekkor már csak a nehéz mikropellet-kupac és a csali van. Ha odatalál a hal, már nyert ügyünk van!