Régóta használok olyan etetőkosarakat, amelyeket kisebb-nagyobb átalakítás után vetek be. Nekem mind beváltak, ezért úgy gondoltam, ideje írni részletesen is ezekről! Bízom benne, hogy sokak érdeklődését felkelti majd ez az írás, és akik szeretnek kísérletezni, kipróbálják majd az itt leírtakat! Biztos lesz olyan praktika, amit már sokan ismernek, és olyan, amivel csak kevesen vagy még senki sem találkozott. Legtöbbször állóvizeken és lassú folyású vizeken horgászom, azokat a kellékeket mutatom be, amelyeket ilyen helyeken használok. Ebben a részben a drótos és bordás kosarakról lesz szó.

Ennek a típusnak nagy előnye, hogy több méretben kapható, egyszerűen használható, gyorsan oldódik belőle az etetőanyag, és a rajta lévő ólom cserélhető! A fent látható módon ki kell hajtani a lapkákat, ezután már könnyen kivehető a súly a kosárból. Ugyanilyen könnyen visszanyomható a lapka, ha a helyére került az ólom. Számtalan variáció létezik tehát.Nem kevésszer használok szigetelőszalagot drótos etetőkosarakhoz. Amikor csontkukacot teszek bele, a középső részt tekerem be, így a kosár aljára etetőanyag kerül, majd a csonti, végül ismét etetőanyag. A szigetelőszalag megakadályozza, hogy a csonti vagy más élő anyag idő előtt megszökjön. Sokat segíthet ez a megoldás akkor is, ha mély a víz, vagy ha egyszerűen csak arra van szükség, hogy a fenéken bontson a keverék. Ilyenkor akár az egész kosarat is körbe lehet tekerni, így csak két oldalról éri a víz, ami nagyon lassítja az oldódást! Kizárólag fekete és zöld szalagot használok, ez a két szín nem üt el a kosarak színétől.