Ha tehetem, a nagyobb kiterjedésű vizeken én nagy távra horgászom, és a kevés, koncentrált etetés híve vagyok. Az ideális „döglött vízi” csali megalkotásában nagy segítségünkre lehetnek a különféle hallisztek, halolajak. Személyes favoritom a tintahalliszt és a spanyol halliszt, valamint a lazacolaj, melyek egyvelege igazán ütős csalit alkot. A manapság oly népszerű „cultured ” csalik adták számomra is az ihletet, hogy egy kicsit kísérletezzek a horogcsalik felturbózásában.Kedvenc bojlimat, a Black Squidet idén egy erőteljesen halolajas, nagy (28 mm-es) pellettel variáltam. Ezt úgy tettem fogósabbá, hogy a két csalit lazacolajban áztattam, tintahallisztben és spanyol hallisztben alaposan megforgattam, majd száradni hagytam akár pár napig. A csali felületén képződő kis bevonat plusz vonzerőt biztosít a felkínált csalinak, az olaj pedig vertikálisan dolgozik és odavonzza a halat a víz bármely rétegéből. Elméletben ez több mint jól hangzik, de ideje volt a gyakorlatban is próbát tenni, bebizonyítani a csali fogósságát, feltevésem helyességét.

Az etetést nem vittem túlzásba, mindösszesen 8-10 szemeket etettem ebből a pácolt csaliból, méghozzá kizárólag iszapra. Ennek oka egyszerű: ahol gyakran horgászom nyáron és ősszel, főként nagy víztározókon, számtalan fehérhal található, amelyek könnyedén megtalálnák a csalit, ha egy kemény, már kifürdött területre tenném le. Az iszapban a csalik kicsit megsüppednek, megbújnak, de köztudott, hogy a ponty imád turkálni, táplálék után kutatni az iszapban. Fontos az optimális mélységű, „még élő” iszap megtalálása, ez általában 10-15-20 cm, de fogtam már mélyebb iszapról 20 kg feletti pontyot is. A lényeg ugye a jónak vélt csali jó helyen való felkínálása, de az idő sokszor, sőt a leggyakrabban nem kedvező, így nekünk kell megoldani ezt az akadályt és kapásra bírni kedvenceinket, de hát erről szól a pontyhorgászok élete.