Önmagában arról, hogy a nyári időszakban mennyi típusú, méretű, színű, ízű és aromájú csali létezik, egy komplett könyvet lehetne írni… Az egyik örök dilemma, hogy mi a fontosabb egy csali fogósságát tekintve, a színe vagy az aromája? Nos, szerintem ezt nem lehet egyértelműen behatárolni és különválasztani, mert rengeteg külső körülmény van, ami befolyásolhatja, hogy egy adott vízben és időszakban épp milyen ízű vagy színű csali működik legjobban. Sőt, van még egy szempont, ami legalább olyan fontos – ha nem a legfontosabb! – komponense a siker receptjének, mint az aroma vagy a szín… Ez nem más, mint a csali felkínálása!
Hogy mikor mi a legjobb, szintén változó lehet (erről íródhatna a könyv második kötete…), de ha nagy általánosságban nézzük, én nem ismerek hatékonyabb megoldást, mint az a precízen balanszírozott formáció, amikor a horog súlya még lehúzza a lebegő csalit, de az egész gyönyörűen, függőlegesen, súlytalanul áll a mederfenéken. Egyrészt ez a legcsábítóbb, legkönnyebben megszerezhető a halak számára, másrészt így akad a legjobban a horog! Ezt 14 évvel ezelőtt próbáltam ki először, s hamar tudatosult bennem, hogy nem szabad elengedni! Ami viszont változó és állandó egyszerre, az a kísérletezés…
Ahogy az évek során újabb horgok és kiegészítők jelentek meg, úgy tudtam én is finomítani a szerelékeket és a csali-felkínálási módszert. Valószínűleg 5-6 év múlva a jelenlegi formációim már-már elavultnak fognak tűnni az akkor elérhető megoldások mellett… No de kicsit elkalandoztam, térjünk vissza a csalikhoz! Említettem a kísérletezést, ez fokozottan igaz a csalikra is! Az ötletekkel, különleges csalikkal mindig érdemes és kell is kísérletezni, mert ez a záloga annak, hogy mindig legyen új, még jobb trükk a horgász tarsolyában! Nincsenek kőbe vésett szabályok, viszont annyit érdemes alapul venni, hogy nyáron nehéz jobbat találni, mint ez erjesztett, savanyú ízvilág. Ennek favorit példái a kukorica és a tigrismogyoró, ezért négy olyan „naturál” csalikombinációt gyűjtöttem most össze, amik ezekből készülnek.
