A felét füredi szövetségi kikötőben, a másik felét Balatonkenesén a helyi horgászegyesület kikötőjében engedték a vízbe. Ezzel a cég az éves süllőtelepítési kötelezettségét nemcsak teljesítette, de túl is lépte.

– Egynyaras halakat telepítünk, mert ez már az a méret, aminek a szájába belefér a küsz, így jól tud táplálkozni. Van ugyan saját süllőszaporulat is a Balatonban, de a mérések szerint azok mindössze hat-hét centiméteresek egynyarasan, ezek között 15-20 centiméteresek is vannak – mondta el lapunknak Nagy Gábor, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. horgászati ágazatvezetője.

Hozzátette, hogy a tógazdaságok jól trágyázott vizeiben van bőségesen plankton, így abban az időszakban, amikor a süllő planktont eszik sokkal gyorsabban nő meg. Amikortól belefér a szájába a kishal, már a Balatonban is jól megél. Sajnos a halgazdálkodási társaság közelmúltban végzett süllőjelöléses kísérletei bebizonyították, hogy bár törekszenek az arányos telepítésre, a süllő eléggé elúszik a telepítési helytől. A nyugati medencében ugyanis nagyobb a halsűrűség, és a ragadozó hal energiamérlegében sokat számít, hogy egy kishalért mennyit kell úsznia.

A süllő szaporodását borókafészkek kihelyezésével is segítik, ezek bent is maradnak a vízben. 50 darab keretes műfészket viszont kivesznek, melyet bevisznek a tógazdaságba, és ott nevelik az ivadékokat. Ezzel egy–másfél évvel meggyorsítják a fejlődésüket.

Bár idén több horgász is panaszkodott arra, hogy kevesebb süllőt sikerült kifognia, ennek okai nem a telepítésben keresendőek. Mint az a IV. Balatoni Horgászkonferencián is elhangzott, az idén közel 80 ezer horgász érkezett a Balatonhoz. A horgászok száma az elmúlt öt-hat év alatt megduplázódott, így sokkal több horgász jut ugyanarra a halmennyiségre. De az is lehet, hogy a mostanra 38–40 centiméteres fogható méretű halak kelésekor 2012-ben a nagy aszály és az alacsony vízszint miatt egyszerűen sokkal kisebb volt a természetes szaporulat.