– Érdemes innentől vizsgálni a szövetség életét, taglétszámának alakulását – mondja Fialka György, a Közép-Tisza-vidéki Horgász Egyesületek Szövetségének elnöke.

– 2016 májusában ideiglenes elnökválasztást tartottunk, ekkor kerültem az elnöki székbe. Szervezetünknek azonnal egy új kihívással kellett megbirkóznia: a Tisza folyón és a Kunsági-csatorna keleti és nyugati ágán ugyanis halászati hasznosítóvá váltunk.

Fialka György hozzátette, az akkori átmeneti időszak nem volt egyszerű, hiszen mint „újonc” hasznosítónak, rögtön 3200 hektárnyi vízterület halászati hasznosításáról kellett dönteni, amely magában foglalta a halőri munka megszervezését, a halőri felszerelések megvásárlását, az iroda átszervezését.

Sportági szakszövetséggé is alakultak ugyanakkor, bár az átálláshoz – főleg fejben – az elnök szerint még kell idő. Bizonyítja ezt az is, hogy a szövetség 200 milliós költségvetése mellett csak egymillió forintot fordít a versenysportra, ami nagyon kevés és – az elnök szavai szerint – messze nem fejezi ki azt a szándékot, hogy magát, mint sportágat, méltóképpen kezelje a szövetség.

– Ebben feltétlenül előre kell lépnünk – hangsúlyozza Fialka György, hozzáfűzve, a horgászok nagyon szeretnek versenyezni, ráadásul egy-egy ilyen esemény minden egyesület életében ünnep.

– Az egyesületi háziversenyek pedig sokszor egyedüli közösségkovácsoló rendezvények, azaz rendkívül fontosak.

– Megyei szövetségünk közel áll a tízszeres csapatbajnoki címhez – mutat végig a már megszerzett kupákon az elnök.

– A megyénkbeli származású élversenyzők száma húsz felett jár. Közülük azonban sajnos csak néhányan versenyeznek nálunk, a szponzorok, – és főleg a sportszergyártók – elcsábították őket magukhoz. Mivel szövetségünk a régi eredményeket szeretné tartani, ezért többet kell áldoznunk a versenysportra.

– További egymillió forinttal toldanánk meg e terület támogatását – ismerteti az egyik lehetséges megoldást Fialka György, aki szerint előre kell lépni a taglétszám vonatkozásában is.

– Kimutatták, hogy a horgásztársadalom kezd elöregedni, azaz nyitni kell az ifjúság felé. 2016 januárjában 15 ezer fős taglétszámunk volt. Ugyanabban az évben, de év végén ez a szám már 20 ezerre duzzadt.

– Tavaly novemberre 21 ezer fölé „nőttünk”. Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy a végtelenségig lehet a létszámot emelni. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy a horgászok bizalmát valahogy meg kell hálálni, leginkább haltelepítéssel.

Fialka György ezzel kapcsolatban elmagyarázza, hogy a haltelepítést két helyről biztosítják. A halak egy része az ecsegfalvi termelő halastóról érkezik, évi 320–350 mázsa halmennyiség származik innen. Ezek kétnyaras és háromnyaras pontyok. A többit a legkülönbözőbb haltermelőktől vásárolják.

Ezen halak összetétele vegyes volt: süllő, kecsege és ponty. Kiderül, tavaly összességében 780 mázsa halat telepítettek, 90 mázsát a Kunsági-főcsatornába, 690-et a folyó Tiszába, és ugyancsak a főcsatornába még 4000 előnevelt süllőt.

– Mielőtt elkezdtünk telepíteni, megnéztük, merrefelé horgásznak a legtöbben. Megvizsgáltuk például a szolnoki körzetet, és azt tapasztaltuk, hogy a megvásárolt jegyek több mint ötven százaléka Szolnokról származik.