A vizesélőhelyek átmenetet képeznek a szárazföldi és a folyóvízi vagy tengeri élőhelyek között. Lehetnek folyóvizek és tavak partján lévő, állandóan vagy időszakosan vízzel borított területek, de a vízfolyásoktól és tavaktól távol lévő mocsaras, ingoványos területeket is ide soroljuk. Természetesen és mesterségesen létrejött víz borította élőhelyek egyaránt lehetnek vizesélőhelyek. Hazánkban ezek több formában fellelhetők: lápok, mocsarak, folyók ártéri élőhelyei, sekély tavak, holtmedrek és a szikes tavak is ide tartoznak.

Az élőhelyekkel az ott élő fajok is eltűnnek

Az emberi tevékenység következtében a Föld vizesélőhelyeinek 87 százaléka elpusztult [pdf] az utóbbi századokban, arányuk csak az elmúlt negyven évben 30 százalékkal lett kevesebb. A vizesélőhelyeken élő fajok populációi világszerte 81 százalékkal csökkentek.

A legújabb eredmények szerint Magyarországon a vízfolyások és tavak csupán 12 százalékának megfelelő az ökológiai állapota. A hazai folyók természetes árterületei eredetileg az ország közel 23 százalékát érintették, mára ennek több mint 90 százaléka elpusztult. Emiatt számos ritka, ikonikus faj tűnt el. A halfajok közül ilyen a viza és a sőregtok, míg a vizesélőhelyekhez köthető madarak közül már nem fészkel nálunk a rózsás gödény (más néven pelikán), a borzas gödény, a tavi cankó és a kékcsőrű réce sem. A daru és az énekes hattyú rendszeresen költött hazánkban, ma már mindkét fajból összesen egy pár található az országban.

Az embereknek is fontos, mégse figyelünk rá

A folyók és az őket kísérő hullámterek, illetve a vizesélőhelyek azonban nemcsak az állatoknak és növényeknek fontosak, a folyószabályozások előtt a hazai lakosság hasznára is váltak, például a horgászat és a halászat, az ártéri legeltetés, a gyümölcsösök, rétek és kaszálók vízigénye miatt. A szabályozásokat követően azonban radikálisan átalakult a kapcsolatunk a folyókkal. Romlottak az adottságok, de új lehetőségek is megjelentek: teret kapott az ivóvíz-szolgáltatás (Magyarországon 4 millió ember fogyaszt parti szűrésű vizet), a rekreációs és szabadidős tevékenységek és az ökoturizmus. Ha azonban a folyók állapota tovább romlik, és elvesznek a természetes partszakaszok, holtágak és mellékágak, akkor az embereknek nyújtott előnyök is eltűnnek – olvasható a WWF közleményében.

A vizesélőhelyek hiánya nagyban megnöveli a társadalom sérülékenységét a szélsőséges természeti hatásokkal szemben. A folyók vize ma már a mellékágakba és holtágakba is egyre ritkábban jut el. Ahová pedig nem ér el a folyók vize, egyre több gondot okoz a csökkenő talajvízszint, a szárazabbá és melegebbé váló időjárás, a vízhiány és az aszály.

A vízfolyásokat sok olyan fejlesztés fenyegeti, amely ronthat az állapotukon. Mit tehetünk annak érdekében, hogy ezt megakadályozzuk? Amellett, hogy az egyéni vízhasználatunkra odafigyelünk, aktív állampolgárként szót emelhetünk a vizesélőhelyeket károsító tevékenységek ellen, legyen szó vízszennyezésről, a vizek lecsapolásáról vagy a vízparti élőhelyek tönkretételével járó munkálatokról – hívja fel a figyelmet a WWF.